Oroszok vitáznak Magyarországról

Nézeteltérés a magyar kormány tevékenységének megítélésében

A vitát Dmitrij Szemusin 2011. január 5-i, Magyarországról szóló írása indította el. Szemusin szerint a 2010-es év megerősítette a 19. századi mondást, miszerint „a magyarok Európa legnacionalistább népe.” Az orosz szerző szerint a tavaszi „fülkeforradalom”, a jobboldali Fidesz földcsuszamlásszerű győzelme annak bizonysága, hogy a magyar nép nacionalista elkötelezettségű.

A magyar politikai rendszer az elmúlt 20 évben gyökeresen megváltozott, s úgy tűnik, az új hatalomnak nincs alternatívája,. A Fidesz a parlamenti választások után ősszel az önkormányzati voksoláson is fényes diadalt aratott, a párt élén pedig a megkérdőjelezhetetlen hatalmú Orbán Viktor miniszterelnök áll.

A kormánytöbbséggel szembemenő Alkotmánybíróságot kiherélték, jelenleg az új alkotmány előkészítése zajlik, s a jelentősebb szervezetek közül mára csak a Magyar Nemzeti Bank függetlensége maradt meg.

2010-ben aktív törvényhozó munka folyt a parlamentben, s a jelentős többséggel rendelkező „nacionalista” Orbán-kormány a transznacionális tőkét is bizonyos kérdésekben meghátrálásra kényszerítette. A decemberben elfogadott médiatörvény révén a kormány ellenőrzést szerzett a sajtó felett is.

A Fidesz az elmúlt hónapokban igyekezett kiépíteni a hatalmi vertikált is. Az önkormányzatok és regionális intézmények központi kontrollja megerősödött. Csökkentették a parlamenti képviselők számát, megszüntették a magánnyugdíjpénztári rendszer eddigi formáját. Nincs többé örökösödési adó, a progresszív adórendszert felváltotta az egykulcsos adó.

„Populista” intézkedés gyanánt maximalizálták az állami alkalmazottak havi fizetését, 2 millió forintban (7 200 euró). Ismét büntethetővé vált a kis értékű tolvajlás.

A gazdasági mutatók (fizetések, munkanélküliség) ismertetése után Szemusin rátér a magyar külpolitika tárgyalására. Az új magyar kormány lehetővé tette az állampolgárság megszerzését a határon kívül rekedt magyaroknak, akik a jövőben lehet, hogy választójogot is kapnak, ami a szerző szerint alááshatja a régió stabilitását. Ezzel együtt is, Orbán jó kapcsolatokat ápol a román elnökkel és kiáll Horvátország EU-integrációja mellett.

A magyar külügyminiszter, az „erdélyi származású Martonyi Géza” (sic!) inkább a „globalizmus ügynökének” mondható a jelenlegi magyar kormányban Szemusin szerint, aki úgy véli, felvetődik a kérdés: „az új magyar nemzetpolitikát vajon azok hagyták jóvá, akik fel akarják bomlasztani a nemzetállamokat?”

Természetesen a magyar-orosz kapcsolatokra is hatással volt az új magyar kormány megjelenése. 1990 után az Oroszországgal való kapcsolattartás a szocialista gyökerű és kötődésű körök privilégiuma volt, a Fidesznek egészen mostanáig még Oroszország-szakértői sem voltak. Ennek részben generációs-mentális okai is vannak, hiszen a most már 50-es éveihez közelítő fideszes generáció, melynek tagjai a ’80-as években voltak huszonéves egyetemisták, s számukra az összeroskadó és „ellenséges” Szovjetunió testesítette meg Oroszországot, miközben a populáris kultúra hatásának köszönhetően a Nyugat feltétlen hívei voltak. A fiataldemokratáknak már nem nagyon jutott idő arra, hogy az MSZMP apparátusában csináljanak karriert, ezért rájuk nem volt jellemző a szervilizmus sem.

A Fideszesek undorodását a későszocialista gerontokrációtól semmi sem fejezi ki jobban, mint a párt 1990-es választási plakátja, melyen Brezsnyev és Honecker cuppanós csókja látható, alatta egy ifjú csókolozó pár, közte pedig a jelszó: „Tessék választani!”

 „A magyar politika provincializmusa kultúrált embernél csak hányingert válhat ki” – írja Szemusin, függetlenül attól, hogy horthysták, kommunisták, szocialisták, liberálisok vagy fideszesek vezetik az országot. Mintha a magyar politikai elit 1526. augusztus 29-e óta a mohácsi tömegsírokban feküdne...

Orbán Viktor politikai karrierje 1989. június 16-án kezdődött, Nagy Imre újratemetésén, amikor lángoló beszédet mondott, szabad választásokat és a szovjet csapatok kivonását követelve. Azóta Orbánt ruszofób politikusnak tartják, aki „ezt a reputációját néhány éles kijelentésével meg is erősítette.”

Bár Orbán sokat változott húsz év alatt. Liberálisból „keresztény tradicionalista” lett, impulzív politikusból pragmatista vezető.

2009 végén, még ellenzéki politikusként, az Egységes Oroszország kongresszusán Szentpéterváron találkozott Vlagyimir Putyinnal, 2010 novemberében pedig életében először Moszkvában is megfordult. Ez a tárgyalás azonban kudarc volt. Erről árulkodik az is, hogy elmaradt az ilyenkor szokásos közös sajtótájékoztató.

A tárgyalások fő témája a MOL részvénycsomagja volt, melyet 2009-ben vásárolt meg a Szurgutnyeftyegaz az osztrák OMV-től, valamint a MALÉV ügye, mely 2007-ben került orosz kézre. A magyar fél vissza akarta venni ezen vállalatok orosz kézben lévő részvényeit, míg az orosz kormány saját érdekeltségét védte. A tárgyalások előtti napokon az oroszok kifejezték elégedetlenségüket (Vlagyimir Putyin kormányfő és Igor Szecsin miniszterelnökhelyettes), mert a magyarok nem ismerik el a Szurgutnyeftyegazt a MOL részvényeseként.

A magyar-orosz konfliktus tehát látszólag gazdasági jellegű. De vajon tényleg ez a helyzet?

Szemusin szerint Orbán Viktor közeli bizalmasa, Fellegi Tamás, aki egyben a magyar-orosz kapcsolatokért is felelős, a globalizmus érdekeit képviseli a magyar kormányban, s a jelenlegi gazdasági nézeteltérés ürügyet szolgáltathat a politikai kapcsolatok jegelésére is.

Mindez amellett is lehetséges, hogy ma már Orbán kiáll a Nabucco gázvezetéken kívül a Déli Áramlat és azAGRI mellett is. A Fidesz-kormány érdekelt a magyar-orosz gazdasági kapcsolatok fejlesztésében, s hogy Magyarország vonzó legyen az orosz turisták szemében.

Az viszont bizonyos, hogy az új magyar kormány nem fogja beengedni az orosz tőkét Magyarország stratégiai ágazataiba. „A világ jelenlegi formálói az orosz kapitalizmusnak perifériás szerepet szánnak, az új magyar vezetés pedig készen áll arra, hogy teljesítse az erre vonatkozó felszólítást.” – írja Szemusin.

Oroszország és a szovjet múlt „kiszorítása” is folytatódni fog Magyarországról. Ennek egyik jele Szemusin szerint, hogy Magyarország végleg kivonja a forgalomból a szovjet MiG vadászgépeket.

Erre a cikkre válaszolt az Orosz Tudományos Akadémia Európa Intézetének kelet-európai osztályát vezető professzor, Ljubov Siselina, aki Szemusin cikkének tárgyi tévedéseire hívta fel a figyelmet, majd védelmébe vette az Orbán-kormány politikáját.

Többek között elmondta: visszautasítandó, hogy Szemusin a magyarokat Európa legnacionalistább nemzetének állítja be, és Orbán kormányát „rezsimnek” nevezi, hiszen demokratikusan választott vezetésről van szó, még ha példátlanul nagy arányú is a győzelmük, de ez az előző szociálliberális koalíció katasztrófális politikájának is „köszönhető”, a Fideszre leadott voksok protestszavazatként is értékelhetők.

Siselina, amellett hogy az Orbán-kormány intézkedései mellett érvelt, a transznacionális cégekre kivetett különadókon át a médiatörvényig, bocsánatkérésre szólította fel Szemusint.

Dmitrij Szemusin nem hagyta válasz nélkül Siselina szenvedélyes hangú levelét, a következő állítások cáfolatát várva tőle:

-         2010-ben Magyarországon a Fidesz és Orbán Viktor autokratikus hatalmat épített ki. „Önnek be kellene bizonyítania, hogy Magyarország továbbra is demokratikus ország. Ez elég nehéz lesz.” – írja Szemusin.

-         A Fidesz gazdaságpolitikája a középosztály érdekeit szolgálja az alsóbb rétegek rovására. Mi a helyzet a gazdagoknak kedvező egykulcsos adóval?

-         A Fidesz-kormány politikája konfrontatív, ám e konfrontatív magatartás igazi mozgatórugói sok tekintetben homályosak. Az utóbbi időben Magyarország konfliktusba keveredett az EU-val, a transznacionális tőkével, és Szemusin szerint szomszédaival is.

-         Magyarország provinciális ország, és ez vonatkozik a politikára is.

-         A fideszes generáció nem ismeri, megveti, és nem akarja megismerni Oroszországot. Szocializációjuk, szellemi eszmélésük meghatározó élménye volt a ruszofóbia.

-         Orbán Viktor kormánya nem tudja elmélyíteni a magyar-orosz kapcsolatok eddigi eredményeit.

-         Magyarország soha nem volt baráti ország Oroszország számára és most sem az.

Dmitrij Szemusin, aki Magyarország állampolgára is, végül nem kért bocsánatot Siselinától.

A személyeskedő megjegyzéseket itt nem idézzük.

(Dmitrij Szemusin: Vengrija v 2010 g.: nacionalizm i novaja szisztyema vlasztyi; Ljugymila Siselina: Otkrytoje piszmo glavnomu redaktoru informacionnogo agentsztva REGNUM Modesztu Kolerovu; Dmitrij Szemusin: Otvet L. N. Sisulinoj na jijo otkrytoje piszmo v REGNUM o Rossziji i Vengriji, regnum.ru)